Hungarian / Magyar

Kaktusz – Ahogyan még nem láttad

A kaktuszokról legtöbbünknek elsőre egy fura külsejű szúrós növény jut az eszünkbe. De a bizarr formáik és ijesztő tüskéik ellenére is valamiért szeretjük őket, sőt rajongunk értük. Alig várjuk, hogy szerencsés esetben évente egyszer hozzanak egy virágot, ami talán épp csak néhány óráig él. Mégis szeretjük. És tiszteljük a szívósságukat, hogy akár még a szélsőséges időjárás megpróbáltatásait is képesek kiállni.

Azt viszont kevesen tudják, hogy bizonyos kaktusz fajták – mint amilyen a fügekaktusz – nem mindennapi külseje rendkívüli szépséget rejt magában.

Ez a szépség azonban mindaddig nem tárul a szemünk elé, míg a kaktusz egy elöregedő darabja ki nem szárad. A természet erői – az eső, a szél és a nap – sorra elvégzik a dolgukat, és a kiszáradás hosszú folyamatának a végére előtűnik a kaktusz egyedi belső váza: egy szövevényes, erős, fás szerkezetű váz, melynek a szálai úgy fonódnak össze, mint egy csipke szálai.

Amikor jó néhány évvel ezelőtt megérkeztünk Máltára, és először megpillantottuk ezt a különleges képződményt, azonnal megkapott a szépségük, és tudtuk, hogy alkotnunk kell belőlük valamit! Túl szépek ahhoz, hogy kárba vesszenek. Nem sokkal később elkezdtük kidolgozni a módszert, hogyan tisztítsuk meg őket anélkül, hogy a finom szálak sérülnének, mivel kezeljük őket, hogy még erősebb tartásuk legyen, és mindenekelőtt mit is alkossunk belőlük, ami kiemelné a szépségüket.

Így váltak végül ezek az egyedi kaktusz vázak ékszerekké a kezeink között. Úgy hisszük, hogy azáltal, hogy ékszerekké formáljuk őket, méltó módon örökítjük meg és mutatjuk meg a világnak, milyen szépséget is rejtenek magunkban ezek a különleges növények, a fügekaktuszok.

Hogyan készülnek a kaktusz-ékszereink?

Mint ahogyan más növények esetében is, a fügekaktuszoknál is időről időre a növény egy-egy öregebb része lassan elhal és leszárad. Ez – a kaktuszok esetében legalábbis – egy hosszú folyamat. A természet erőinek idő kell, hogy betöltsék a szerepüket: az eső, a nap és a szél felváltva teszik a dolgukat, kimossák a lágy részeket, és szárítanak, mígnem végül nem marad más az elhalt részből, csupán a szövevényes belső váz. Ezt a vázat használjuk mi fel az ékszereink készítéséhez.

Először is alaposan megtisztítjuk őket, vigyázva, hogy a finomabb részek se sérüljenek. Miután ismét megszáradtak, az adott darab mintázata és épsége alapján kiválasztjuk, melyik részt szeretnénk felhasználni. Ezután különböző alakzatokat vágunk ki belőle, sokszor követve az adott darab struktúráját, természetes adottságait. Majd a kivágott darabokat különféle anyagokkal kezeljük, hogy még erősebb tartásuk legyen, és idővel ne induljanak korhadásnak. Ez egy több lépcsős folyamat, mindegyik után a száradási idő minimum 24 óra.

Ezután következnek a látványosabb műveletek: a kézi festés, design elemek hozzáadása, és az összeállítás.

Mivel minden egyes elszáradt kaktusz váznak különböző a szerkezete, és a készítés folyamatának minden lépése manuálisan történik, a végeredmény minden esetben egy egyedülálló, megismételhetetlen kézműves ékszer lesz.

Elérhető termékek

Rólunk

A nevünk Bartolich Adrienn és Ábel. Egy meleg napos őszi délutánon, 2013 szeptemberében érkeztünk Máltára – erre az apró kis szigetre a Földközi-tenger kellős közepén. Nem ez volt az első alkalom, hogy rabul ejtett minket a mediterrán vidék bája, de ekkor érkeztünk először úgy egy mediterrán országba, hogy tudtuk, ez lesz az otthonunk – Málta, az örök napfény és az örök szél szigete.

Bár a nap itt az év több mint 300 napjában süt, az újrakezdés azért nem mindig teljesen felhőtlen, megvannak a maga kihívásai. Egy üres lakásba költözni mindössze két bőrönddel, egy hónapi megélhetéssel a zsebünkben és egy macskával – ez kifejezetten kihívás. És próba, a hit, a kitartás, a bizalom, a szeretet próbája. És mi ezekre fókuszáltunk, és közelebb húzódtunk egymáshoz, Istenhez, és a természethez. És lassan, apránként újra fel tudtuk építeni az életünket: találtunk barátokat, munkát, kanapét a nappaliba, kedvenc zöldségest, halászt – és mindeközben új élményeket és új emlékeket. Lassan, apránként, egyik nap a másik után, egyik hónap a másik után. Végül is ebből áll az élet, nem igaz?

Hiszünk a lelassult, egyszerű élet felülmúlhatatlan értékében. Ez nyitja meg végül az utat a kreativitás szabad áramlása előtt. És a kreativitás alapeleme az életünknek, alkotni az elménkkel és a kezünkkel, bármit, aminek értelme és jelentősége van. És így születtek meg végül az ékszereink, távol a nagyvárosok nyüzsgésétől és zajától, itt, ezen a napsütötte és szélfútta kicsiny szigeten a Nagy-Tenger kellős közepén.

Érdekességek a fügekaktuszról

Sűrű kaktusz-kerítés a szántóföldek határain, Máltán

A mediterrán tájon a fügekaktusz nem szokatlan látvány. A helyiek évszázadok óta használják őket, például kerítésül a telkek vagy szántóföldek határain. Ez a sűrű szúrós „kerítés” megakadályozta, hogy a háziállatok elkóboroljanak, és adott némi védelmet a szél ellen is. Máltán a fügekaktusz annyira jellegzetes növény, hogy 1975 és 1988 között az ország címere is ábrázolt egyet. Gyümölcsét a mai napig felhasználják: fogyasztható frissen, de készítenek belőle jellegzetes ízű lekvárt és likőrt is.

Az arab nyelvben a kaktusz neve subbār (صبار), és ennek a szónak a származéka, a ’sabr’, azt jelenti, hogy „türelem” vagy „kitartás” – utalva ennek a növénynek a szívósságára, mellyel bármilyen szélsőséges időjárást át tud vészelni.

A héber nyelvben a kaktusz gyümölcse a tsabar (צבר‎) és ebből a szóból származik a ’sabra’ kifejezés, amellyel az Izraelben született zsidókra utalnak. Ez egy kedves metafora az izraeliekre, akik kívülről talán tüskések és szúrósak, ám belül lágyak és édesek – mint a fügekaktusz gyümölcse.